A világ legrangosabb orgonaversenyeinek győzteseként és díjazottjaként Fassang László generációjának egyik legsokoldalúbb orgonaművésze. Tevékenysége fókuszában a klasszikus orgonairodalom megismerése és megismertetése áll.
Ennek jegyében világszerte koncertezik, tanít és ismeretterjesztő előadásokat tart, melyek során az orgona sokoldalúságát és irodalmának gazdagságát igyekszik a tanítványokhoz és a közönséghez minél közelebb hozni. Fontosnak tartja a történelmi orgonák megóvását és szakszerű gondozását, melynek elősegítésében aktívan részt vesz. Kivételes adottságokkal rendelkező improvizáló művészként és billentyűs játékosként érdeklődése a csembalótól a fortepianón és zongorán keresztül egészen a Hammond orgonáig terjed.
Klasszikus kamarazenei formációk mellett rendszeresen részt vesz világzenei és jazz produkciókban. Kitüntetéses diplomáit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a Párizsi Conservatoire- on szerezte. Tanulmányait megszakítva 2000-ben egy évet töltött Japánban, ahol a Sapporói Koncertterem rezidens orgonistája volt. Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a 2002-es Calgary improvizációs aranymedál és a 2004-es Chartres-i interpretációs nagydíj és közönségdíj. 2004 és 2008 között a spanyolországi San Sebastian Zeneművészeti Főiskolán improvizációt tanított, ezt követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona tanára lett, ahol 2017-ben doktori fokozatot szerzett.
Tanári tevékenysége mellett rendszeresen részt vesz nemzetközi orgonaversenyek zsűrijében, koncertezik Európában, Észak-Amerikában és a távol-keleti országokban, emellett lemezei jelentek meg Magyarországon, Japánban, Franciaországban és Németországban.
A Művészetek Palotája orgona koncertsorozatának művészeti vezetője. Tevékenységét 2006-ban Liszt díjjal és Príma díjjal, 2013-ban Gramofon díjjal ismerték el. 2014 őszétől Philippe Lefebvre utódaként a Párizsi Conservatoire-on tanít billentyűs improvizációt. 2016-ban Érdemes Művész kitüntetésben részesült.
A világ legrangosabb orgonaversenyeinek győzteseként és díjazottjaként Fassang László generációjának egyik legsokoldalúbb orgonaművésze. Tevékenysége fókuszában a klasszikus orgonairodalom megismerése és megismertetése áll.
Ennek jegyében világszerte koncertezik, tanít és ismeretterjesztő előadásokat tart, melyek során az orgona sokoldalúságát és irodalmának gazdagságát igyekszik a tanítványokhoz és a közönséghez minél közelebb hozni. Fontosnak tartja a történelmi orgonák megóvását és szakszerű gondozását, melynek elősegítésében aktívan részt vesz. Kivételes adottságokkal rendelkező improvizáló művészként és billentyűs játékosként érdeklődése a csembalótól a fortepianón és zongorán keresztül egészen a Hammond orgonáig terjed.
Klasszikus kamarazenei formációk mellett rendszeresen részt vesz világzenei és jazz produkciókban. Kitüntetéses diplomáit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a Párizsi Conservatoire- on szerezte. Tanulmányait megszakítva 2000-ben egy évet töltött Japánban, ahol a Sapporói Koncertterem rezidens orgonistája volt. Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a 2002-es Calgary improvizációs aranymedál és a 2004-es Chartres-i interpretációs nagydíj és közönségdíj. 2004 és 2008 között a spanyolországi San Sebastian Zeneművészeti Főiskolán improvizációt tanított, ezt követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona tanára lett, ahol 2017-ben doktori fokozatot szerzett.
Tanári tevékenysége mellett rendszeresen részt vesz nemzetközi orgonaversenyek zsűrijében, koncertezik Európában, Észak-Amerikában és a távol-keleti országokban, emellett lemezei jelentek meg Magyarországon, Japánban, Franciaországban és Németországban.
A Művészetek Palotája orgona koncertsorozatának művészeti vezetője. Tevékenységét 2006-ban Liszt díjjal és Príma díjjal, 2013-ban Gramofon díjjal ismerték el. 2014 őszétől Philippe Lefebvre utódaként a Párizsi Conservatoire-on tanít billentyűs improvizációt. 2016-ban Érdemes Művész kitüntetésben részesült.